Bármilyen problémáról legyen szó (akár egy hétköznapi, átlagos idegeskedésről, vagy egy komoly pánikbetegségről), a probléma forrása mindig maga az ember. Az ok mindig egy pszichés kimozdulás a lelki mozdulatlanságból, nyugalomból.

Képzeljük el, hogy a belvárosban ülünk egy dugóban, és bár nem sietünk sehova, egyre jobban felidegesít minket az ácsorgás. Egy idő után már szitkozódunk, káromkodunk, hogy nem megy a sor. Ugyanakkor pár autóval mögöttünk a sorban egy ember kiegyensúlyozott állapotban, a lehető legnyugodtabban ül a volán mögött. Mi az idegességünk oka? A dugó nem lehet, mert akkor mindenkinek idegesnek kéne lenni, aki a dugóban vár. Az ok mi magunk vagyunk, és ez a helyzet minden lelki problémával így van.

A változás tehát csak önmagunkban hajtható végre, és csak mi magunk tehetjük meg a szükséges lépéseket.

Azok a szakemberek, akik instant terápiákat ajánlanak, melyek, mintha egy gyógyszert bevennénk, azonnal hatnak, tévúton járnak. A valódi terápia csak úgy működhet, ha a kliens kitartó, és hajlandó harcolni, mindennap tenni azért, hogy a problémáját legyőzhesse.

A pszichológus fegyvereket adhat a harcoló kezébe, de helyette nem vívhatja meg a háborút.