A lesztovka egy régi, orosz imafüzér. Jelentése: létra, Mennybe vezető létra. Ezt használják az óhitű ortodoxok, de elterjedt az egész orosz ortodox világban. Érdekes felépítése tele van szimbolikával, és már Nagy Szent Bazil alatt is használták.

A legfőbb Jóhoz való belső kapcsolódás megakadályozza önmagunk elvesztését, így tiszta élethez vezet.

Makáriosz abba mesélte: „Egyszer, amikor a pusztaságban mentem, egy halott koponyájára leltem a földre dobva. Amikor pálmabotommal megmozdítottam, megszólított a koponya.

Ne ítélj a szerint, amint jelenleg érzel; és akárhonnan akad valami nehézség, meg ne ütközzél rajta és ne törd magadat, mintha oda volna minden remény, hogy valaha kivergődhetel belőle.

Adja át magát maradéktalanul, a költségek számítgatása nélkül, fenntartásokat nem ismerve, önmagára mit sem gondolva.

A nyugati kereszténység monasztikus hagyományának lényeges eleme a Lectio Divina. „Isteni olvasásnak” vagy „Isten olvasásának” lehetne lefordítani. A magyar fordítás kissé szokatlanul hangzik, de maga a kifejezés szemléletes. Ugyanis nem a Szentírás racionális boncolgatása, elemzése a cél, hanem Isten Igéjének megélése, az Élő Ige megtapasztalása.

Mi a bűn valójában? Hogyan bánjunk vele?

Szent Zoerárd-András életén elmélkedve határozzuk el, hogy minden évben néhány napra teljesen kiszakadunk a világ forgatagából, teljesen elérhetetlenül, egyszerű körülmények között, visszafogott, egyszerű táplálkozás mellett gyakoroljuk a belső imát.

A megtérésnek fokozatai vannak, tehát mindig van fejlődési lehetőség benne. Ami a legfontosabb a keresztény életben, az a TÖREKVÉS.

Fisher Szent János példája erősítsen minket abban, hogy mindig törekedjünk ellenállni a bűnnek és a gyengeségnek. Ez vonatkozik a kereszténység ún. nehéz tanításaira is!

Azok körébe tartozunk-e, akik csak a napi betevő miatt végeznek olyan tevékenységet, amit valójában nem szeretnek, és félnek váltani? Mindenkinek van valódi hivatása, amit meg kell találni!

Egy rövid fohász, röpima által megvalljuk emberi voltunkat, és bizonyos szempontból ezzel le is mondunk saját, önző akaratunkról.

Szent Johanna példáján elmélkedve lássuk be, hogy igaz tettek, a valódi cselekvés mindig a Szentlélek által inspirált, és csak a tisztaságból és a rendből indulhat ki.

Minél többször kapcsolódunk Istenhez a bennünk tapasztalható végtelen Csend segítségével, annál erősebben tud az minket átalakítani, és TAPASZTALNI FOGJUK, hogy az a világ valóságosabb, mint a térbe és időbe vetett tárgyi világ.

Páduai Szent Antal életére emlékezvén tudatosítsuk magunkban, hogy az igaz szavak mindig a csendből születnek. Hányszor szólalunk meg feleslegesen, bántóan vagy értelmetlenül?

Engedjük át magunkon a hangokat. Halljuk azokat, amint felmerülnek és távoznak, de ne foglalkozzunk velük. Hadd folyjanak át rajtunk, letapadás nélkül.

 

Prágai Szent Ágnes példáján elmélkedve tudatosítsuk magunkban, hogy a materiális javak hajszolása tévút, az anyag megszűnik, nem képvisel valódi értéket. Ezzel szemben ami valójában számít az az ember maga.

Egy részünk mindig figyeljen befelé, hisz a bennünk lévő nyugodt, tiszta csend által mindig az Úr közelében maradhatunk! Villámcsapásként többször is emlékezzünk erre!